BLOG

2011. november 11-13. Tribal Fest Budapest vol 2.

A fesztivál előtti hét….

Klasszul indult, mit ne mondjak: Fáklya klub írt egy édes kis levelet kedden (!!!!) ezzel a tartalommal: jajj ELRONTOTTUK, elfelejtettük, hogy ezen a hétvégén pedagógus szakszervezeti találkozó lesz a nagyteremben, amit lefoglaltatok, de sebaj adunk ugyan ezért az árért 3 különálló (!!!) termet. Juj….
Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam látványosan kiakadni, de a következő telefonbeszélgetés simán lehetett volna egy magyar művészfilm jelenete, Kapával és Pepével. A monológban (amit a szervező kislány türelemmel végighallgatott) szerepelt a férfi nemi szerv, őskövület és a degenerált szavak, amit a főnőkéhez címeztem. Hősiesen állta a kislány a sarat, de a főnőkének a nevét nem volt hajlandó elárulni sajnos.
Oké 4 órát telefonálgattam új hely reményében, de nem csak én, 4 tanítványom azonnal az ügyön volt. Szerencsére megmenekültünk. Vista rendezvényközpont!

Szerda

Megérkezett Eliran és Efrat. Efrat az én egyik felem, nem ragozom, csak annyi, hogy nagyon rossz, hogy más országban él, egy a gondolatunk, és ugyanolyan viccesek vagyunk Eliran ugyanolyan kedves, de trehány mint tavaly.

Csütörtök

Nem bírtam aludni, reggel 7-kor közért, még egy utolsó mosás, a rend rendberakása. Egyszer csak egy óriási robajra leszek figyelmes. Leó szobájában (ami már készen állt Sam fogadására, liliommal, vetett ággyal stb.) a szekrény ÖSSZEOMLOTT. Nem vicc. Az én fél, illetve Leo összes ruhatárával együtt. Nem hittem a szememnek, akár egy kártyavár, összedőlt, ruhák mindenhol és még csak bele sem merek gondolni, mi van ha a gyerek fekszik az ágyban épp… Romtakarítás.
Még gyorsan egy jógát beiktattam, egyszerűen úgy érzem ha jógázom, alatta és utána minden stressz eltűnik, imádom!!!

Oké este…
Kornél ment a lányok elé (Sam, Alex) egy szóvicc táblával, Sam mellett egy szem ábra, Alex mellett egy axis azaz második nyakcsigolyacsont ábra, illetve Oscar (Sam férje, de ő csak szombaton jött) egy Oscar díj ábra. Persze ezt elmagyarázta ám nekik, majd a taxiban felkészítette őket, hogy van két nagy kutyánk, akik agresszívek, de ne féljenek, mert ha nem tesznek hirtelen mozdulatokat, nem lesz baj…. Persze amikor megérkeztek már az ajtóban üdvözölte őket a két csivava, ők meg szakadtak a röhögéstől. Na kezdetnek nem rossz.

Samantha egy végtelenül kedves, okos, de hűvös nő.. Betudható annak, hogy minden héten más országban van, vagy hogy északról jött, nem tudom, csak azt, hogy nagyon könnyű volt vele dolgozni, önálló volt és minden allűrtől mentes. Néha olyan mint egy kicsi lány, a másik pillanatban meg vérprofi. Nagyon tud nevetni, de ő maga nem annyira vicces.

Péntek

Megérkezett Violet, Antonella, Vesna, Urosh, Lea, Martina irány az ecseri bolha piac. Elég jártas vagyok itt, ez a kedvenc helyem. Először 6 évesen voltam itt, azóta a fénye egy kicsit megkopott, de még mindig nagy köztünk a szerelem. Vannak bejáratott üzleteim, ahol látványos hangos alkudozás közepette vásárolok. Mondtam nekik, hogy majd én intézem az árat, ők csak lestek és fizettek persze nagyon keveset. Vettünk többek közt kisállat koponyát, 5-6 erdélyi rakott szoknyát, kis parasztmellényt, továbbá revűtáncosnő stasszbugyit és strasszmelltartót.

Ebéd után rohantam a Villába, Anna és Bius pesztrálták a többieket. A Villában minden simán ment, színpad állt, fények rendben, székek elhelyezve. Nagyon jó csajokkal vagyok körbevéve, szerencsés vagyok. Lea, Idi, Yvett…és az összes tanítványom. Mindenki ott segített ahol tudott, és örömmel. Kérnünk alig kellett, gyorsan meglett a büféasztal, kávé, enni és innivaló.

A gála FERGETEGES volt. Őrület. Profi magyar-angol konferansziéval. Megjegyzem most először éreztem azt, hogy mindenki megnézte a másikat, támogatta, ment a taps vihar és a zaghareet. Komoly jeleneteknél pedig CSEND, figyelem. Samantha első szólója lélegzetelállító volt. Ezt a táncot már láttam a Youtube-on, de élőben elvarázsolt. Olyan volt mintha nem ember táncolná, hanem egy angyal. Mint Botticelli Vénusza, nézed, de nem tudsz betelni vele.
Mindenki nagyon tetszett és mindenkinek tetszettünk. Az est egyik jelentős pontja a tribal fashion show A kezdő csoportom lányai mutatták be a ruhákat, hozzá illő zenére. Én vezettem fel a modelleket, ruha leírással. JAJ de jó volt, a modellek bátrak, bátorítóak, viccesek és elegánsak voltak!
Kiemelném, hogy az öltözőben mennyire baráti hangulat volt. Jó volt látni a külföldi és a magyar lányokat együtt csacsogni, egymást segíteni. Minden simán ment, még ilyen sem volt

Szombat

Workshop ezerrel, Samantha precíz, játékos, alapos. Nagyon tetszett, hogy csoportokat alakított ki, így a lányok nem a saját megszokott kis társaságukban táncoltak, hanem ismeretlenekkel, magyar és külföldi táncos együtt találták ki, és adták elő a kombinációjukat. Profi szinkron tolmácsunk Lilla egyszerűen szenzációs volt!
Hazafele SZIMPLA, mert ugye ecseripiac és szimpla nélkül nem pesti a pesti. Persze szájak tátva,és ott is ragadtak. Este a Villában verseny majd open stage!

Verseny

3 szempont alapján ment a pontozás: koreográfia, stílus, technika, mind a három mellet egy rubrika a megjegyzéseknek, pozitív vagy negatív kritika, üzenet. A zsűri tagjai profik, szakmájukhoz nagyon értő táncosok. Szerintem mindenki javára válhat egy üzenet, ha azt befogadja. A lányok jelezték, többek közt ez az, amiért eljönnek erre a versenyre. A verseny elég nemzetközi volt, Ausztrália, Szerbia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna.

Itt szeretném megjegyezni, hogy legközelebb minden versenyzőtől, illetve csoporttól meg kell kérdezni MIÉRT jössz a versenyre, illetve mi célod a hastánccal. Ez nagyon fontos a pontozáshoz, a kritikákhoz, és ezért hasznos az amatőr és a profi kategória. Mert ha azért csinálod, hogy a puki majálison a barátnőiddel fellépj, vagy alaphobbiból akkor 10-ből 7 pont, de ha az a célod, hogy JÓL csináld és megméretesd magad, 10-ből 4, és heti egy táncóra helyett menj kettőre és gyakorolj többet. Mira Betz-től hallottam: szeresd annyira a tribalt, hogy mindig jobban és jobban akard csinálni, és ezért mindig tanulj.

A helyezések: Kael (Ausztrália), Alexa (Magyarország), Ivanka (Ukrajna) – a harmadiknak Szentendrei Annának kellett volna lennie.

Open stage: vidám hangulat és az sem érdekelt, hogy hosszú volt. Megint barátságos hangulat, öltőzőben és a harcmezőn egyaránt.

Vasárnap

Kezdem kimerülni, Samantha workshop után volt a workshop jam, ami újra feltöltött, főleg, hogy az én részemnél Samantha beállt tanulni, azt sem tudtam hova lépjek hirtelen. Mindenki egy jó kis kombinációval érkezett, és persze Martina volt az, aki felrázta őket rendesen. Ez jó ötlet volt a részemről

Hétfő–Kedd

Tematikus város séta, cigányzene, és turkálók, múzeumok. Szép lassan kiürült a lakás és visszaállt a régi rend, mintha itt sem lett volna 9 ember. Vendégeim közül kiemelném Violet-et, super slow lady-t, aki egy varázslatos kis teremtmény. Annyira kedves és tiszta, érdeklődő, barátságos kis festőművésznő, Rachel Brice kedvence, humoros, szívből nevet még a kis saját botladozásain is. Őt nagyon megkedveltem.

Szeretnék köszönetet mondani a barátaimnak, tanítványaimnak is, bár ezt megtettem személyesen vagy emailben, de el szeretném mondani, hogy én nagyon szerencsésnek érzem magam miattuk. A tőlük kapott segítség, visszajelzés és támogatás igazolja bennem, hogy, amit csinálunk azt jól csináljuk, mert szeretetben tesszük azt.

Az elkövetkezendő években tovább szeretném ezt folytatni és már most nagyon jó ötleteim vannak

Az új helyünk az INDIGÓ!!! Már alig várom. Addig is egy Szimpla varieté a lányokkal, november 27-én és december 17-én nyitóbuli az Indigóban, jógával, törzsi hastánccal, mini koktél bárral és haflával!

Januárban pedig egy kidolgozott programmal, amit Mira Betz tanácsára csináltam meg, alig várom, hogy átadhassam!

Köszönök mindent!
J

2011.11.05. VLC

Telis tele izgalommal indultam 28-án Valenciába, az ottani tribal fesztiválra. Főszervezője Nuria meghívására érkeztem workshopot tartani és az Alice in TirbalLand című sorban szerepelni. Az Air France gépem egy kicsit megcsúszott időben, úgyhogy a VLC csatlakozást úgy értem el, hogy a sztyuvik rohantak még velem a géphez.

Megérkeztem, de a bőröndöm nem….muhahhaha, nyilván Párizsban maradt a gyors átszállás miatt. A szar kezdés után jól folytatódott a dolog, kint a váróban a férjem spanyol HASONMÁSA várt táblában a kezében, rajta a nevemmel. Ahhh nem rossz….Nem viccelek, a hasonlóság megdöbbentő. Kicsit hülyén jött ki, csak álltam, néztem rá, mint a borjú az új kapura, ő meg zavarban, hogy mit bámulok. Carlos (khm khm) nem csak hogy hasonlít a férjemre (tehát nagyon jóképű) ugyanolyan udvarias, kedves, VICCES. Segített a “bőröndmegtalálóirodában” intézkedni, cipelte a kis kézi poggyimat, elintézte, hogy őt hívják ha megvan a bőrönd, mondván, hogy ő majd elhozza.

Elindultunk a Hafla felé, ami már elkezdődött, mire odaértünk. Egy édes kis helyen rengeteg ember. Ahogy beléptem Rustiqua, Eliran, Martina a nyakamba ugrott, valamint egy 4 éve nem látott kinti táncos ismerősöm Eva. Nahát micsoda meleg fogadtatás.

Verseny: a lányok egymás után jöttek, szóló, csoport, duó…a végén mindenkinek volt egy kis tasakja, a néző a számára legjobban tetsző produkciónak adta a jegyét (ez volt a szavazó cédula). Helyes kis dolog, az egész “versenyen” spanyolos káosz uralkodott. Szerintem a spanyol lányok kevesebb technikai alappal rendelkeznek, mint itthon, viszont sokkal lazábbak a színpadon. Nevetgélés, fülig vigyor, kiszólás, beszólás…. Este egy kis ismerkedős vacsoranevetgélés és alvás.

Másnap volt az első workshopom. Előttem Eliran tartott szintén dobszoló workshopot, amin én is bent voltam, szegények alig bírták követni, ezért én a sajátomon inkább a dobszoló technikára koncentráltam. Tetszett, hogy férfiak is voltak az órán.

És akkor megérkezett Carlos a bőröndömmel….yess, már kezdtem aggódni, hogy az esti show-ban kölcsön ruhákban kell fellépnem!

Workshopok után irány a színház. Tematikus est, Alice In TribalLand. Nuria egy ZSENI, nekem pedig az egész olyan volt mint egy Álom. Én Dodó madár voltam, de volt fehérnyúl (zseniális Doriana Rossi), Absolem (Eliran), Virágok (Rustiqua), Jégkirálynő (Mira Betz), Jókártyalap (Tjarda), Rosszak (Unmata), Ikrek (Makoshettes), Sárkány (Iduhn) és persze Alice (Nuria). Barvúros átkötő jelenetek egy mesélő alakkal és segítőjével Carlossal. Díszlet fények minden a helyén! Az előadás maga volt a Nirvana, ültem a színpad oldalában és vagy tátott szájjal néztem, vagy nem lélegeztem. A két számomra meghatározó táncot Mira Betz és Unmata táncolta.

Mira Betz a dívák dívája…a mesterek mestere, és nem túlzok. Unmata a legzseniálisabb, amit az utóbbi időkben láttam, a második számuk Marihuana címmel közvetlen a Suck my dick után:) LIBABŐR!!!!! Nem is tudom mit mondjak… az arcuk, a sztori, az egész….a legszebb, amit láttam. Amy Sigil a tetovált egész teste, a 10 pirszingje, a borotvált haja, és a hónalj szőre ellenére a legjobb nő a világon! Érzelmes volt, szekszi, brilliáns!

Az előadás végén az emberek ÁLLVA tapsolták meg az előadást. Emelkedett hangulatban érkeztünk a szállásra. Mindnyájan együtt laktunk. Ennyit nevetni te jó ég….híres hastáncosokat utánzó verseny…alkalmi LÉGzenekar alapítás (S.M.D. band, az Unmata száma ihlette) közös trutyi kaja főzés A legviccesebb lakótársam (persze magam után Hilde Cannoodt, valamint Eliran.

Másnap én nem tanítottam, de az összes workshopra bementem, ahova tudtam. Mira Betz intenzív órája szószerint felforgatott, mondtam is neki, hogy ezt átadom a tanítványaimnak, és MIRACLE lesz a címe a workshopnak. Unmata workshop, egy olyan oldalamról ismertetett meg, amit nem nagyon használtam eddig Ez a nő egy örült zseni:órájának címe: Shut the fuck up and DANCE!!!

Másnap órát tartottam tribal romantic címen. Frenetikusan jól sikerült. Egy teljes koreográfia és megcsinálták, nagyon tetszett nekik!! Délután hármasban mentünk shoppingolni: Eliran, Mira és én.

MIRA:

Az én véleményem szerint Mira mellett az összes nagy sztár egy kezdő, nem viccelek. Emellett DÍVA nagy betűvel. Őszinte leszek rajtam és Elin kívül a lányok nehezen bírták. Én ebbe jó vagyok, Mira non stop jégkirálynő, kivételt képez ez alól, ha közelebb enged. Akkor segítőkész, már már anyáskodó. Számára nagyon fontos, hogy ezt lehetőleg más táncos ne lássa. Olyan hatalmas tudása van és jó meglátásai. Olyan mint egy “guru” a saját szakmájában.

Általános képem erről a nőről: boldogtalan, kizárólag a workshopjain, illetve a színpadon képes felszabadult önmaga lenni. Meglepett, hogy velem egyidős (többnek néz ki), valószínűleg a sok bagó nem tett jót neki, de már nem cigizik (szerintem terhes). Elképesztő válaszai vannak a kérdéseidre (szakmán belül), ittam minden tanácsát és gondolatát. Komolyan. Vannak emberek, akik az ilyen nőket picsának tartják. Nekem ez belefér mert többet kaptam tőle mint gondolnánk. Nagyon inspirált a gondolataival. Szerintem energia vámpír, kicsit leszívott, de kit érdekel, ő nagy betűs MESTER. Nagyon fontos számára a visszajelzés, de nem amolyan jajdejóvagynagyszerűcsodálatos fajta.

Félrehívtam egy csendes sarokba, amikor indult már a turnéja következő állmására, elmondtam neki hogy totálisan felbolygatott, egész máshogy látom a táncot, hallom a zenét, valamint magam és minél előbb át akarom adni a tanítványaimnak. Tényleg úgy gondolom, hogy számomra ő a leginspirálóbb, az órája zseniális volt, tele nagyszerű gyakorlatokkal. Mira egy kicsit megkönnyezte ezt a szerelmi vallomást, őszintén meghatódott (nyugi nem ál meghatódás, azt felismerem már…)

Amy Sigil:

A legtisztább, legőszintébb, tele van szeretettel, emberi, 2 gyermekes anyuka. Szerencsésen leszokott a kemény drogokról (8 éve él együtt barátnőjével, aki a rehabilitálója volt egyben) ma már “csak” szív, de azt óránként. Szakmájában zseni és stílusteremtő. Jövőre ő lesz az egyik vendégünk (TFB3).

Záró tribal party DJ. Amarral és röhögő görccsel (vonat kezdeményezés a szórakozóhelyen by Hilde) és igazi jó hangulattal.

Másnap nagyon vicces búcsú után elváltak útjaink. Mindenki a szélrózsa irányában folytatta útját a világban. Hatalmas élmény volt, rengeteg új nagyszerű emberrel. Nagy kihívás és kaland. Nagyon várom, hogy átadhassam, amit tanultam, valamint jövőre UNMATA!!!! Tudom elsőre nagyon ijesztőek, vadak, de ismerem a lányaimat ŐK KELLENEK nektek, női felszabadítás előreeeeeeee!!!!!!

Napokig csak a képeket nézegetem, rengeteg új ismerős. Nagyon szerencsésnek érzem magam, és nagyon jó visszajelzéseket kaptam,olyanoktól, akik nekem nagyon számítanak. A fesztiválomat nagynak és erősnek tartják számon.

Pár nap és kezdődik a TFB2 őrület…
Lányok szeretlek benneteket, de ne kérdezzetek semmit csak csináljuk:)

2011.09.11-12.

Rachel Rachel Rachel!!

Elindultunk hát a szomszédos országba, hogy láthassunk valami igazán nagyon nagyot, igen ő Rachel Brice, aki (nem túlzás) egy ikon.

5 órás út Ljubljanába, egy laza kis városi séta után irány az események színhelye Kamnik (egy igazán eldugott csendes falu) felé. Mikor odaérkeztünk (nagy nehezen, körforgalmakkal bajlódva) örömmel nyugtáztuk, hogy: ó mi vagyunk az első vendégek, sehol senki. Beljebb haladva halljuk, hogy a színházteremből zene szól, mondom Yvettnek: várj, ne menjünk be PRÓBÁLNAK! Mire egy kis résen bekukucskáltunk, ijedten vesszük tudomásul, hogy a show elkezdődött Sőt ahogy lehuppanunk az utolsó sorban, abban a pillanatban megjelenik a színpadon Ő….

500 ember egyszerre kezd forrni, a termen zaghareet hullám söpör végig, elképesztő energiák. Rachelt látni videón egy dolog, Rachelt látni élőben….egyszerre volt hihetetlen és felemelő, hogy hogy lehet valaki ennyire pontos, TÖKÉLETES és tiszta a színpadon, és olyan mintha 10-20 cm-rel a színpad felett táncolna, egy látható lebegő aurával körülötte. Le szeretném szögezni nem kenyerem a felesleges ömlengés, ezek puszta tények. Szerencsére ez az első szólója volt, és számomra meglepő módón elektronikus zenére táncolt, a második szólója dobszóló volt. Maga a show (második résztől) nekem egy kicsit bóring (uncsi) volt, majdnem több RSQ csoport szerepelt, mint törzsi

Rachel erre táncolt:

“Szervezői” oldalról tekintve: egy kis visszaigazolás magamnak, hogy mi jobban csináljuk. Kicsit olyan volt, mint egy vidéki vurstli egy szupersztárral, de ez senkit nem zavart, engem sem.

Drága Vesna és gyönyörű Nika segítségével, Ljubljana centerben laktunk (gyakorlatilag Ukrajnától-Angliáig bezárólag tudnánk aludni valakinél, ez nem rossz). Sokat aludni ugyan nem tudtunk, de másnap izgatottan mentünk a workshopra.

A workshop:
Úgy gondolom az hastánc életem forduló pontjához érkezett szakmailag, volt egy RB workshop előtt és most jön a RB workshop utáni…:) A színházteremben voltak az órák, a csöpp nő fent a színpadon, és kb. 60-70 ember lent a nézőtéren. Közvetlen, kedves, humoros és nagyon jó tanár. Annyi, de annyi új dolgot tanultam és annyi régi mozdulatot lett helyre téve bennem, hogy 5-6 oldalnyi jegyzet született. Igyekszem feldolgozni, dokumentálni videóra a tanultakat és persze átadni a tanítványaimnak, mert nagyon hasznosak voltak.

A dolgok gördülékenyen haladtak, bár ismét szervezői oldalról kukkantva személytelen. Emlékszem a Tribal Fest Budapest 1-en Yvivel az ajtóban álltunk és MINDENKIT köszöntöttünk, és volt hozzájuk egy-két szavunk. A dolgon nem lepődtem meg, csak konstatáltam. Rengeteg ismerős arccal találkoztam az áldott facebook-ról és volt szerencsém megismerkedni a novemberi leendő vendégeimmel is.

Question session:

Félkörben ülő lányok a vele szembe ülő Rachel-től kérdezhettek bármit, a társalgás félénken kezdődött, pedig Rachel nagyon közvetlen és láthatóan kényelmetlen neki, ha sztárolják. Többek közt kérdezték magánéletéről és persze a szakmai dolgokról.

Elmondta, hogy élete 4 évvel ezelőtt megváltozott, mert bekopogtatott hozzá a nagy ő, fehér lovon, akiről szinte áradozott, hogy a legédesebb ember a világon. Én láttam már őt egy elvont kis szimpatikus muki.
Elhangzott az is, hogy igen őt is elkapta ez a visszajelző betegség, amikor minden órában azt leste hányan lájkolták a képét és hányan nézték a videóját
Hallottuk a véleményét a törzsi hastánc versenyekről is: miszerint 5-6 ével ezelőtt nem szerette, kényelmetlen volt neki a zsűri szerep, de most IMÁDJA, mert látja, hogy az emberek készülnek rá, és amit esetleg magukért nem tesznek meg a táncban (több gyakorlás, új koreó) azt megteszik a versenyért, ez egy löket is lehet. Lehet negatív is az utóérzet egy verseny után, de abból is le lehet vonni a tanulságokat. Kérdezték arról, hogyan dolgozta fel ha kudarc érte, a válasza igen meglepő és emberi volt, volt hogy „leittam magam, vagy kimentem cigizni, vagy jobb estben elmentem a jógimhoz”
89-óta jógázik amúgy, és a teste, bőre tökéletes és izmos minden túlzás nélkül és fiatalabbnak néz ki a 20 fiatalabb barátnőjénél
Bár meglepődtem amikor dohányozni láttam, de ugyanakkor “örültem” neki, mert ettől emberibb lett, még ha ez egy rossz szokás akkor is. Mire gondol tánc közben: a közhiedelemmel ellentétben nem a föld felett van, amikor épp táncol, hanem pozitív gondolatai vannak, jó érzés tölti el és van, hogy a számot dudorássza magában
Mesélt a fordulópontokról az életében, ilyen sok volt: az első hastáncos akit látott, a tanárai Carolina, Jill, Suhaila, a találkozása jógával és persze a szerelme. A munkájáról is esett szó, kiderült, hogy IDÉN akarta abbahagynia a táncot és visszavonulni, de meggondolta magát. Szeretne online tanítást és tanuló programot is, szerintem még könyv is lesz belőle.
Összességében nagyon emberi mint bármelyikünk, azzal ellentétben, hogy az életét feltette a törzsi hastáncra és nem csak érzelmileg hanem fizikailag is. A napi több órás gyakorlás, tanulás és a hihetetlen sok rutin amit megszerzett, illetve az egész világ körbe utazása, a törzsi hastánc hiteles átadójaként.

Open stage:

Hullábbnál is hullábak voltunk, de megcsináltuk. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki visszajött egy hegyi túráról, és csak akkor kap enni, ha táncol egy kicsit érte De nem ez a lényeg, rövid volt és velős, szinte csak profi előadókkal, nem értem mért nem ők táncoltak a gálán (érdek beszél és utána táncol is).Láttam életem egyik legjobb táncosát, egy kis alacsony lány Olaszországból, amint fent lesz a videója posztolom!

És nagy sóhajtás és vége….5 órás hősies vezetés (Köszönet: Lea, Yvi) valamint egy kisebb frász után (lemerült az aksi, Bp. előtt fél órával, és be kellett tolnunk az autót ) végre ITThon.

Krisztának is köszönet, hogy hősiesen tűrte az idióta kérdezős és egyéb játékaimat, valamint a mennyei RB-nek, aki újabb löketet, inspirációt adott 60-70 táncosnak.

Kicsi negatív:

Megint elő kellett vennem a a képzeletbeli radíromat…
A radírom nagy és vészhelyzetekben szoktam használni csak. Jelen esetben egy olyan emberrel, akivel nagyon nagyon kedves, nyitott voltam én és a családom is, és aki ezzel eléggé visszaélt, tökéletes két arcúságával mondhatni megvezetett.
Mások szerint ez konfliktuskerülés, szerintem meg nem. Egy olyan embernek, aki szinte hipnotizálja a másikat és azok a lábai előtt hevernek, és ezzel visszaél, annyit sem érdemes mondani nyaljon kakát, mert úgyis lepereg róla és nem az én dolgom “igazságot” osztani. Egyszerűen nem veszek tudomást róla a továbbiakban. Semmi másra nem szeretnék a szakmámban koncentrálni, csak a tanulásra, tanításra, emberségre és a segítőkészségre. Ehhez van egy kitűnő hátterem: a CSALÁDOM, a tanítványaim és a barátaim (ja és a kutyusok).

Lányoknak üzenem:
Gatya újra fel!!! Újra nehezítünk!

A következő rész tartalmából: a szervezés rejtelmei újra, avagy fejlemények a novemberi fesztről!

puszil benneteket:
J

2011.09.06. szerda
Tribal Acoustic estről beszámoló
Családias, édes este, Rustiqa babákkal, és a lányokkal (kivétel Pizsy)

Rustiqua babák:

Három 21-23 éves fiatal lány, akik hihetetlen tisztasággal képviselik a törzsi hastáncot és az ATS-t.
Kiváló ujjcintányerek és kreatívak is egyben! Ruhájuk tökéletes, csak úgy mint a zenéik táncuk, sminkjük. Ahogy észrevettem jelenleg majdnem minden fesztiválra, eseményre elhívják őket, mindenhol ott vannak! Az elkövetkezendő 3 hónapban én például háromszor találkozom velük különböző országokban:) Örülök, hogy az elsők közt hívtam el őket ide hozzánk!
Persze ők nagy kedvencek itt, és már jól ismerik őket, hozzáteszem imádnak itt fellépni. Szerintük a magyar közönség a legtapsolósabb és a legkedvesebb (jó jó én szoktam tapsoltatni, de nekik úgy is mindenki tapsol). Gyors látogatás volt, vasárnap jöttek és hétfőn egy kis anyagvásárlás után már mentek is. A héten még találkozunk velük a Rachel Brice gálán Szlovéniában.

Az est:
Rövid volt és pörgős, este 9-re végeztünk (ilyen még nem volt). Eljöttek Egerből Tribellyék és a Berill Csoport Békéscsabáról, ez nagyon szép dolog tőlük, és nagyon köszönjük! Különösen kedvesek nekem a Tribelly a régi időkből, mikor utaztam le hozzájuk órát adni, illetve a Berill lányok, akik most járnak ha tehetik hozzám tanulni. Bárcsak közelebb lennétek!

Patrícia:
Patrícia Raqs sharki táncosként kezdte, de beleszeretett a törzsibe (vajon miért?:) és rengeteg energiát fektet abba, hogy elsajátítsa a törzsit, példamutató alázattal mindezt. Legközelebb már remélem törzsivel láthatjuk a színpadon.

Ági és Szilvi:
Határozottan mások voltak mint eddig, szépek egyformák, tetszik, hogy kardot használnak, és ahogy. Erőt kívánok nekik a továbbiakhoz és várjuk őket szeretettel mindig!

Duleczky Enikő:
Kihagyhatatlan vendég a hafláinkon, tiszteletbeli törzs tag, és imádjuk!

Téglás Kriszta:
A szokásos profizmus, több stílusban!

Pizsy (lányok piruló arc!)
A kezdő lányok megkérdezték az első sorból, hogy nem járhatna-e az ő csoportjukba…szóval Pizsy a lányok kedvence (ezt nem engedi bemondatni:) Profi profi profi és remélem MINDIG ott lesz velünk ezentúl is!

Mosaic Al Medina:
Nekem ők a nosztalgia rész, rég nem hallott jó kis törzsi zenéik, szép színes ruháik…valahogy olyan nyugodtságot árasztanak, és jól esett őket nézni!

Szisz:
Számomra az est FÉNYpontja, annyit de annyit fejlődött, hogy nem bírtam levenni a szemem róla, uralta a színpadot és a közönséget is, bőséges technikai tudás, jó koncepció, jó zene, jó kosztüm, szép TARTÁS! Nagyon jó úton halad!

Tanítványaim:

Dulcinea: önálló kis autónómia, Yvike gyönyörű volt és Lea meg emberfeletti (mondjatok még egy hastáncost, aki végig hangosít egy estet hibátlanul, úgy hogy közben szerepel és öltözik!!!). Eddigiek közül ez a legjobb táncuk!! és a ruha….

Anna: Anna nagyszerűen tanul hastáncolni, ha kell órákon át gyakorol egy mozdulatot, kitartó és alázatos. A szólója érzelmes és technikás. Rutinszerző tanéveiben van, és én mindent megteszek, hogy legyen színpad a lába alatt. Büszke vagyok rá!

Alexa: utolsópillanatosalexa…de a végeredmény szuper, a tavaly TFB1 nyertes rengeteget fejlődött, és a versenyen is SZUPER lesz, még ha csak a verseny előtt két nappal gyakorol, és a verseny napján vágatja meg a számát…ugye..?

Most sajnos nem lehetett velünk a Zahra (nem lettünk kész) de a fesztiválra dupla erővel készülnek.

Seaksorto: Új kabala állatunk van egy (plüss) kutya pórázzal, szájkosárral (WTF), amikor táncoltak oda készítettem nekik a színpad szélére és tartottam pórázon (nehogy nekik menjen). Jó kis összeszokott csapat, sokáig szeretnék még velük dolgozni.

Khamsa: I LOVE YOU!
Az uccsó két koreónk hibátlanul sikerült, soha nem éreztem őket ennyire felkészültnek és egyben. Hajszál híján lett kész a koreográfiánk és 99%-osan sikerült. Most rájuk tukmáltam még a fesztig egy új számot, mert MEGTUDJÁK csinálni Külön gratula a két új tagnak (magas ikrek), akik átestek az idétlen törzsi beavatásomon (eldugtam a civil ruhájukat az öltözőben

Klassz volt és köszönet az első sorban ülő tanítványainak, aki tanulmányi kirándulás jelleggel is nézték az előadást!

Volt két tökéletes konferansziénk: Niki és Marci, aki zseniálisan levezették az előadást!! Remélem a novemberi fesztiválon is segítenek!

Mi meg Yvivel megszerveztük, de elárulom, inkább ő…

A hét tanulsága ezen est kapcsán:
Klassz dolog ha valakinek olyan tanára van, aki a tanítványt gondozza mint egy kertet, és nem pedig hagyja nőni mint a dudva, mondván majd kialakul a stílusa és az egyéniségét engedi kibontakozni. Nem osztom ezt az utóbbi véleményt, éveket spórolhattam meg volna én is, ha nem CSAK saját magam kellett volna kitapasztalni, merre menjek, hogyan és miként. Sajnos ma már az is nagy szó ha a tanár hagyja a tanítványt nőni, mint egy dudva, és nem nyírbálja a bimbózó ágait, vagy nem szemetel benne.

Szeretném ha a tanítványaim gyönyörű kertek lennének, és ez az én feladatom. Mostanában a szervezés és a kétszer annyi tanítási óra több felé szed, valamint a magam táncával is többet foglalkozom. Kétszer annyi ember lett körülöttem, és kétszer annyinak KÉNE megfelelni. Nem megy és ez így van jól. Tehát elnézést kérek azoktól akik úgy érzik kevesebb figyelem jut nekik, és köszönöm azoknak akik még így is mellettem vannak.

2011.08.03.szerda
Hétvégén volt egy kis sűrített óra. Ez azt jelenti bővebben,hogy ilyenkor nem másfél hanem 3 órát tanulunk. A teljesen kezdő csoport nagyon édes, nemhogy rendesen jönnek, de heti kétszer is Lassan tematikusan haladunk, természetesen Ats-el kezdünk.
Imádok tanítani, van hogy semmi kedvem hozzá, de ahogy elkezdjük….az olyan meditatív állapot, még ha sokszor van nevető szünet (vul nyelv, trágár sztorik stb…).

Új módszert találtam ki a csuklókör elsajátítására, ami úgy néz ki bevált, mert nagyon megy a lányoknak. A csukló és a kar munka nálam a legfontosabb, elég bonyolult karmozdulatokat használunk és erre edzeni kell ám
Nem preferálom a pózból pózba átvitt dolgokat, mindig ragaszkodom egy kis csukló kör fűszerezéshez. Sokszor látom, hogy csak egyik pózból átpakolják a kezüket a másikba pózba (vagyis inkább kartartásba).
Valahogy úgy jellemezném (illetve így is tanítom), hogy képzeljék el mintha sűrített levegőben kellene táncolniuk vagy kar mozdulatokat végezniük. Ez nem egy könnyedecske tánc.

Ma indul az ATS szakosztály
Nagyon izgatott vagyok főleg azért mert rég csináltuk már, valamint újra tanulmányoztam mindent az ATS-ről, jelrendszerek, mozdulatok stb. Bevallom izgultam ki tart velem, de a tanítványaim 70 % jelentkezett külön erre az órára. EZAZ! Februárra tervezem a debütálást, hiszen most elveszi az időnket a fesztiválra való készülődés.

Fesztiválra való készülődés:

Ma voltam két helyen, elég szélsőséges nap.

Az egyik hely:

Totál amatőr rendezvényszervezés, nagyon buta hastáncképpel (“és most akkor fűszoknyában fognak itt táncolni?”). Nem nem az bajom, hogy nem tud semmit a hastáncról, hanem az hogy van állása havi 200 fixért, egy csendes, század elei palotácskában, és arra nem képes, hogy ha jön az ÜGYFÉL a már 2 hete (!!!) elküldött anyagból felkészüljön.
Részletes leírást kapott fotókkal és videókkal…
Mikor végre elmondtam neki mi is ez valójában, a válasz valami olyasmi volt hogy, ja jó mert akkor ez “kúltúr társaság” pffff
A hely csodás, még annál is szebb. Kihasználatlan (évi 5 rendezvény kb.) és amatőr a szervezés. Meglepő módon mindezt egy kb. 23-24 év körüli lány produkálja, aki ettől függetlenül nagyon, de nagyon kedves.

A másik hely:

Egy csupa mosoly VÉRPROFI, őszintén kedves, velem egykorú nő fogad, kezében a kinyomtatott fesztivál programmal, bekarikázva az időpontok, ár mellé írva, és a kérdései, amit fel akar tenni. Teljesen felkészülve várt, látta az előző évi fesztivál videókat, programokat. Az “üzleti megbeszélésből” aztán 2 órás magánbeszélgetés lett.
Csak összehasonlításképp 10-ből 2 olyannal találkoztam, aki értett a dolgához, és úgy hogy, közben nem azt firtatta, hogy örülj hogy kiadjuk neked a helyet. Még bartelt is ajánlott, azaz a bérleti díj egy részét a rendezvényeiken “letáncoljuk” Holnap kapok végleges árat, de úgy érzem sikerülni fog!

Vége elcsíptem két világ körüli turné közt az egyik legjobb barátnőmet.
Vele egy egész délután egy feltöltődés. Több mint hat éve vagyunk jó barátok, bár sajnos mostanában, amióta ilyen híres lett kevesebbet látom Ilyenkor oda-vissza megy a fejmosás, most én kaptam…
hogy hogy merek mások gyerekes (vagy öreges?) piszkálódásain fennakadni, ahelyett hogy kidolgoznék egy új, profibb koreográfiát…
És igaza van, el is kezdtem. Nagyon szeretem őt, és hálás vagyok a barátságáért.

Hétvégén 3 napos intenzív Vikivel és velem! Videókkal, képekkel jövőhéten találkozunk!!!

Judit

ui: a hely válaszolt és mienk a VILLA!!!!!!

2011.07.25.
Kedves Mindenki!

Izgatottan kezdek bele a blog írásba, aminek témája persze kábé a hastánc körül fog keringeni. Kezdő blog íróként próbálom a rutinos blog írók (kélkata)nyomdokait követni.

Szóval elsőre ne a fogalmazást hanem a sztorikat nézzétek.

Magamról: Lefkovics-Virág Judit 34 éves egy, néha kettő (majd később erre kitérek) gyermekes anyuka. Foglalkozásom tekintve törzsi hastánc tanár. Igen ilyen munka nincs. Szóval ez nem munka, és valami óriási szerencse folytán még pénzt is kapok érte. Ez maga a csoda. Komolyan.

Majdnem minden nap gondolok az első csípő nyolcastól az idáig vezető útra. 2003-ban kezdtem, szőkén(muhhahhaaha) kissé szétfolyt testtel, pesszimistán. Ma már más a helyzet.

Na de.
Tribal Fest Budapest vol2….
Óriási a készülődés és a lányok lelkesek, én meg büszke. Jelenlegi készülő gyöngyszemünk a DOBSZOLÓ. 3 napos íntenzív során tanuljuk meg régi dobszoló MESTERNŐNK (Raquy)szerzeményére a koreográfiánkat. Alapvetően ez a Khamsa tribe koreográfiája, de workshop keretén belül jó páran megtanulták.

Bevallom féltem, egy kicsit erős lesz, de nagyon dagadt a májam amikor láttam, hogy persze mindenki nagyon koncentrált, de odatette magát és MENT a dolog. Volt móka kacagás, pizza, Csipiszekció (akik, ha nem nézek oda imitálják csak a táncot, elég ügyesen, de átlátok rajtuk). Két új kis vendég táncos is van köztünk, Judit és Borcsus, és ugye az alap csapat.

Néhány szó az “alapcsapatról”:

Számolgattunk, és igen majd hatodik éve együtt, jóban rosszban, az utóbbi időkben jóban, azelőtt meg rosszban.

Yvi: aki mondjuk ki a jobb kezem, örmény rokon, és a csapat menedzser.

Nagy Judit: a “kis” stréber, fogalkozását tekintve pcihijáter, de a Csipkét nem kergette el az öléből, amikor táncolni kellett, nehogy megsértődjön…:)

Kriszta: aki egy izraeli utazás alatt a lelkemre beszélt, a csoporttal kapcsolatban, és ma e beszélgetés miatt máshogy látok dolgokat.

Timus: a kisritikülös, kb 3 kistáska van nála egyszerre, de olyan nagyon kicsik, az egyikben a hastánc szeró, a másikban személyes cuccok, a harmadikban meg ami ezekbe nem fért bele

Leus: nagyon aranyos (na most tök ideges lesz mert utálja, ha ezt mondom) de tényleg az, a kis naptárkájával (mert ugye mindent be kell neki írni) és mellesleg nagyon tehetséges plaki szerkesztő.(lásd TFB1,TFB2 plaki)

Alexa: Rosszaság. Kérdez, kuncog, megjegyez, ficereg, ja és TFB1 győztes!

Kis érzékeny rész: tök köszi, hogy mindenbe benne vagytok, mellettem, nem kételkedtetek, és minden ruhát, amit kitaláltam felvettetek (csak 2 szar volt, szóval az kibírható). Azt hiszitek ti tanultok tőlem, közben nem, max. csak “fizikailag”. Szerintem majdnem a legjobbak vagytok, csak majdnem nehogy elszálljatok, és remélem még sokáig így lesz (ha nem kivagytok rúgva).

Klassz, hogy ennyien ott voltak a workshopon, valahogy beindultak a dolgok a TFB1 óta. De persze annyit vesz ki az ember amennyit beletesz. Új arcok, motivált lányok, új koreók, szorosabb csapat kötelék….

Íme egy kis ízelítő a dobiszoliból:

Valaminta következő témák:

TFB2 szervezés a színfalak mögött, Tribal Akusztik stb….Terveim közt az szerepel, hogy leírom hogyan szerveződik valójában egy ilyen fesztivál, ha kell nyersen és őszintén.

szóval TRIBAL POWER és maradj velünk!